2017. augusztus 20., vasárnap

Becca Prior: Stockholm-szindróma



Oldalak száma:540
Borító:PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Súly:622 gr
ISBN:9786158020329
Nyelv:MAGYAR
Kiadás éve:2016

Mikor elrabolják, Brian Hayes pontosan abba az életbe csöppen, amit mindig is szeretett volna elkerülni. Bár apja az alvilág koronázatlan királya, Bry eddig azon volt, hogy ő más emberré váljon, és megfeleljen halott édesanyja egykori elvárásainak. 
Az élet azonban mindig tartogat meglepetéseket, és a leggondosabb számításba is hiba csúszhat. Briannek fel kell idéznie a gyermekkorában tanultakat, ha túl akarja élni a borzalmakat. Arra azonban nem lehet felkészülni, hogy épp akkor éri utol a szerelem, mikor a puszta léte is veszélybe kerül. Pláne arra nem, hogy a fogvatartója lesz a szíve választottja. 

Elrablója, Jake Harris egy jelentéktelen alak, aki az öccse életéért cserébe elvállal egy munkát, de arról fogalma sincs, mibe keveredik. Mikor szembesül a zord valósággal, és rájön, hogy nemcsak a testvére, hanem a saját biztonsága is veszélybe kerül, olyan döntést hoz, amivel mindkettejük életét kockára teszi. Csak hogy nincs választása.

Ez azonban nem csak egy egyszerű krimi. Sokkal inkább az emberi természet sokszínűségéről szól, és arról, hogy a múltbeli események mennyire meghatározzák mostani döntéseinket.
Brian és Jake szerelme, sorsuk nem várt fordulatai, az őket körülvevő világ történései rengeteg izgalommal és érzelemmel töltik meg az oldalakat. 

Becca Prior már megszokott, szókimondó stílusában, rengeteg erotikával, humorral és akcióval fűszerezett története egy olyan világot mutat be, ahol a rosszfiúk is lehetnek szerethetők. 


Azoknak ajánljuk, akik nyitottak a meleg-erotikára, és szeretik az feszültséggel teli, gyorsan pergő jeleneteket.

◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦

Stockholm-szindróma. Biztosan sokan ismerjük ezt a kifejezést, ami arra az állapotra utal, amikor a fogva tartott ember vonzalmat, kötődést kezd érezni fogvatartója iránt a kedvesség vagy a törődés legkisebb megnyilvánulása hatására. Becca Prior új könyve azt az érdekes kérdést járja körül – jó sok akcióval fűszerezve –, hogy vajon mennyire valódiak az érzelmek, amik egy ilyen szituációban sarjadnak ki.

Becca Prior harmadik könyvében nagy fába vágta a fejszéjét: míg eddigi köteteiben elsősorban a kusza emberi kapcsolatokon volt a hangsúly, most még egy bűnügyi szálat is beleszőtt a történetbe. Habár természetesen a középpontban továbbra is az erotikus jelenetek állnak (ezek vannak talán a legérzékletesebben megírva), és a maffiózók lövöldözései ebben a játékban csak másodhegedűsök lehetnek, mégis hozzáadnak annyit a történethez, hogy már ne csak az érzelmek szövevényessége miatt aggódjunk a főszereplők sorsáért.

Az írónő szépen felvonultatja azokat a típusokat, akikre egy ilyen történet felépítésekor szükség van: a hősszerelmesek, a szigorú apa, a segítő barátok, a kegyetlen ellenfél, a szerető anya és testvér – mint régen a commedia dell’artéban, itt is mindenkinek megvan a maga funkciója, és bár biztosan akadnak meglepő mozzanatok, a legtöbb szereplő motivációja kiszámítható. Viszont ez természetesen nem vesz el sem a sztori mozgalmasságából, sem pedig a nagyon jól megírt erotikus részek izgalmaiból. Márpedig ez elsősorban egy erotikus melegregény, és csak másodsorban akció.

Egyetlen tanácsom az, hogy csak óvatosan forgassátok a kötetet nyilvános helyen, mert a forró és explicit jelenetek könnyedén magukkal sodorhatnak, és miközben a szereplők egymásba gabalyodnak, az olvasó csak kipirulva üldögélhet egy padon vagy éppen egy tömött metrókocsiban. Ha könnyű, de izgalmas olvasmányt kerestek a forró nyári napokra, akkor egyértelműen ajánlom a kötet beszerzését.

A könyv nagyon sok műfajt érint: krimi, gengszerekkel, maffiózókkal, amit körbeölel a szerelem és persze az írónőtől megszokott rengeteg szexSzórakoztató és érdekes könyv volt ez, szerethető karakterekkel, rengeteg szerelemmel és még több erotikával. Prior olvasmányosan ír, a lapok pörögnek, és ha valaki csípi az akciót is, annak igazi szerelem lehet a kötet.

A borító nagyon figyelemfelkeltő, a srác is nagyon jól mutat rajta. Külön remek ötlet a fekete-
 fehér képen a piros tipográfia.

Az LMBT könyvek szerelmeseinek ajánlom ezt a könyvet, de készüljetek fel, itt lesz bőven akció, és nem csak az ágyban (vagy éppen ahol elkapja a szereplőket a hév), hanem azon túl is.

A Stockholm szindróma az egyik legsokszínűbb könyv, amit valaha is olvastam. Bekategorizálhatatlan, kifürkészhetetlen. Szerepet kap benne egy rejtély, mégsem krimi, a kapcsolatok, mégsem családi, ijesztő jelenetekkel díszített, mégsem horror, és még sorolhatnám. Részletes leírások vezetik be az olvasót szépen lassacskán a maffia világába. Megtanulhatjuk belőle, mit jelent elfogadni valakit, illetve, hogy mi az a feltétlen szeretet.

A cselekmény legfontosabb része a címben szereplő “betegség”. Ennek lényege, hogy az áldozat vonzalmat kezd érezni fogva tartója iránt, így könnyebben át tudja vészelni a képlékeny időszakot, hisz van egy biztos pont, amibe kapaszkodhat, egy utolsó fűszál. Az olvasmány során nem egy ember próbálja meggyőzni az ifjabb Hayest arról, hogy amit Harris iránt érez, puszta szindróma, mulandó és ideiglenes, azonban ezen páros esetében ez szerencsére korántsem igaz – erre többször is kapunk úgymond visszaigazolást -, hiszen Jake korántsem viselkedik úgy, mint egy elrabló, és a pörgő események ellenére sem múlik el szerelme az említett iránt.

A szerelem vak, főszereplőink esetében képletesen és képlettelenül, mégis ez teszi olyan csodálatossá a kapcsolatukat. Brian szeme be volt kötve, amikor beleszeretett Jakebe, Jake pedig legnagyobb félelmének vallhatta, hogy Bry azután is szeretni fogja-e, hogy először látta. A belbecs a fontos, nem a külcsin, az pedig, hogy a hacker rabságuk alatt úgy viselkedett ahogy, megmutatta, milyen is ő valójában.
Persze nem csak az ő kapcsolatuk adja a morált: két másik kedvencem, Nath és Javad néha külön, néha együtt mutatják meg, mennyire megváltoztathatja az embert a múltjának akár egy szilánkja is, illetve mekkorákat tévedhetünk, ha az előítéleteinkre támaszkodunk. Javad a valaha volt legszimpatikusabb gazdag ficsúr, köze sincs azokhoz a kis-királyfikhoz, akik hiába kapnak meg mindent, még többet akarnak, és azt hiszik övék a világ.

Itt folyton változik az ellenség. Az rabló, majd másvalaki, és megint egy újabb személy. Becca Prior nagyon is ért hozzá, hogyan keverje-kavarja a szálakat, bábmesterként irányítja nemcsak a karaktereket, de magukat az olvasókat is, anélkül, hogy észrevenné.

Mesélhetnék még a többi szereplőről is,  de ehelyett csak azt tudom mondani: megéri olvasni.

Főképp azoknak ajánlom, akik nem rettennek vissza a homoszexualitástól és a Becca Prior-féle nyers, nyílt fogalmazásmódtól, de akik emellett még a sokszínű szereplőket és a kiszámíthatatlan cselekedeteket is szeretik, azoknak élmény lesz maguk mögött hagyni az oldalakat, majd vissza-visszatérni, ahogy én is tettem.



2017. augusztus 19., szombat

Gyereksarok 248.



Margaret Mahy: Átváltozás




Fordította: Dési András
Kiadó: Animus, 2008
Oldalszám: 192

A tizennégy éves Laura Chant a serdülő lányok hétköznapi életét éli valahol Új-Zélandon. Szülei elváltak, ő és hároméves öccse anyjukkal élnek, aki egy nem túl jól fizető könyvesboltban dolgozik.
Laura jól tanul, vigyáz a kisöccsére amikor anyja délutános, s persze mint nagylány, érdeklődik a fiúk iránt. Ugyanakkor van Laurában valami különös is: előre megérzi az életében bekövetkező eseményeket.
Így történik akkor is, amikor kisöccsét hatalmába keríti egy magát régiségboltosnak kiadó, a távoli múltból érkező szellem, s elkezdi felélni a kisfiú életerejét. Laura jól látja, mi történik, de tehetetlen. Elkeseredésében egy felsőbbéves iskolatársához, Sorensenhez fordul, aki a lány gyanúja szerint mágikus képességekkel rendelkezik.

Egy: a 14 éves Laura előre megérzi az életében bekövetkező változásokat.
Kettő: Laura 3 éves kisöccsét megszállja egy gonosz szellem, ami fokozatosan elszívja a kisfiú életerejét.
Három: a fiú, akihez Laura segítségért fordul, mágikus képességekkel rendelkezik. És ezzel nincs egyedül.
Hiszen ott van neki az anyukája és a nagymamája, akik ugyanúgy boszorkányok, mint ő. Ám hiába minden tudományuk, ők sem tudnak segíteni Laurának, hogy megmenthesse a kisöccsét. Legalábbis közvetlenül nem.
A közvetett mód viszont kockázatos. Persze megfelelő segítőkkel akár még sikerülhet is.
A kérdés csak az, hogy vajon 14 évesen az ember tényleg képes-e felelősségteljes döntést hozni? Döntést, amivel megmenti ugyan az öccse életét, ám örökre megváltoztatja a sajátját. Hiszen az átváltozás (vagyis a boszorkánnyá válás) visszafordíthatatlan…
Nem is tudom, mikor olvastam utoljára ilyen viszonylag egyszerű nyelvezetű, mégis szinte már-már költői szépségű leírásokkal és képekkel tarkított ifjúsági történetet, amiben a hétköznapi dolgok és emberi kapcsolatok mellett népmesei elemek képviselik a huszadik század mindennapjaiba tökéletesen illeszkedő misztikumot.
Amiben a fiatal főszereplő vállán nem az egész világ sorsa nyugszik. És amiben a két fiatal boszorkány között szövődő szerelem nem keresi azonnal a beteljesülést.
Egyszóval Margaret Mahy első magyarul megjelent regénye üdítő színfolt napjaink könyvkínálatában. Aki nem hiszi, járjon utána…


(A bejegyzés megírásában segítségemre volt a http://olvasovanevels.gportal.hu/)

2017. augusztus 18., péntek

Turóczi Ildikó: Eszter

Kiadó:Syllabux
Kiadási év: 2016
Oldalszám: 194
Kötés: puhatáblás 
ISBN: 9786155578540

Ki lehet mozdítani egy független, életével elégedett, magabiztos nőt a megszokott mindennapjaiból? A karrier és a társadalmi rang helyett mi adhat értelmet egy vidám, nyugtalan és nyughatatlan, intelligens és érzékeny nő életének?
Mi fér a poggyászba? Néhány ruhadarab, néhány nélkülözhetetlennek vélt tárgy, talán egy illat. Neki lehet vágni ennyivel a világnak?
Valóság és képzelet, kint és bent között egy félig nyitott ajtó jelenthet átjárást. Hogyan tovább, ha kattan a zár, és a csukódó ajtóra tömör, egyszavas üzenet kerül: „ELMENTEM”?
Turóczi Ildikó pályáját orvosként és anyaként kezdi Erdélyben, majd a háziorvosként folytatja; addiktológiát, pszichodrámát, keleti gyógyászatot tanul.
Spanyolországi zarándoklata után a szabadúszó életpályát választja. Afrikába megy, önkéntesként dolgozik, kórházat alapít, majd gyermektámogatási programot szervez. Szabadidejében ír, kutat, publikál.

◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦◦

Turóczi Ildikó kézdivásárhelyi író. Kézdivásárhelyen született, egyetemi tanulmányait 1985-ben fejezi be a temesvári Victor Babeş Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetemen. Pályáját orvosként és anyaként kezdi, a háziorvoslás mellett dönt, általános orvosként, majd családorvosként dolgozik Ozsdolán és Kézdivásárhelyen, aztán addiktológiát, pszichodrámát, keleti gyógyászatot tanul. 2011-ben kilép az egészségügyi rendszerből, szabadúszóként folytatja. Afrikába megy, ahol önkéntesként dolgozik, kórházat alapít, majd gyermektámogatási programot szervez. Jelenleg a Médecins Sans Frontières (Orvosok Határok Nélkül) elnevezésű nemzetközi szervezet orvosa és a kameruni árvaprogram vezetője. Szabadidejében ír, kutat, publikál.

Turóczi Ildikó: Eszter című regényében egy független, életével elégedett, magabiztos nőt ismerhetünk meg, aki egy életvidám, nyugtalan és nyughatatlan, intelligens és érzékeny. Elsőnek nem gondolnánk róla, hogy nincs megelégedve az életével.
Ki lehet mozdítani a megszokott mindennapjaiból?
Ha nem karrier és nem társadalmi rang, akkor mi adhat értelmet életének?
Mi fér egy poggyászba? Néhány ruhadarab, néhány nélkülözhetetlennek vélt tárgy, talán egy illat. Neki lehet vágni ennyivel a világnak?
Valós és képzelt, kint és bent között egy félig nyitott ajtó átjárást jelenthet, de hogyan tovább, ha kattan a zár, és a csukódó ajtóra, mint tömör, egyszavas üzenet, az „elmentem” kerül?

Ma egy férfi életében a főszerepet a kreativitás, a mozgékonyság játssza. Miért ne lenne így a nőknél?Az aranykalitkából nekik is ki szabad lépni. Ám a közvélemény szerint a karrierista nő jéghideg perszóna, aki minden bizonnyal elijeszti a férfiakat.Lehet-e és milyen társa egy karrierista nőnek?
 Az elismerés és a siker elérésére irányuló harcban mindig az érzelmi élet húzza a rövidebbet – állítják a szociológusok –, így az egzisztenciáért folytatott harc súlyos érzelmi hiányokat okoz. A fittséget, sikerességet és szabadságot gyakran magánnyal, boldogtalansággal és kétségbeeséssel kell megfizetnünk.

A sikeres női önmenedzselés tréningem egyik sarkalatos pontja a magánélet és a munka összehangolásának kérdése.
Ahhoz, hogy boldog és tartalmas életet éljünk,fejlett személyiséggel kell rendelkeznünk. Ugyanígy alapkövetelmény a magas fokú önismeret, az önérzet és az önbizalom.
Ha ez mind nem elég, akkor a nőknek is alkalmazkodniuk kell a gyors társadalmi változásokhoz, ugyanakkor fel kell használniuk azt az erőt, amit a hagyományokból és a saját múltjukból meríthetnek. Mindehhez nagyfokú tűrőképesség és előrelátás szüksége. Tudniuk kell elviselni a konfliktusokat, számolniuk a lehetséges következményekkel, alkalmazkodni ezekhez, azonban az a legfontosabb, hogy a bizonytalanságot és a szorongást is képesek legyenek elviselni és átvészelni.
Mennyire felelnek meg ennek a szerepnek a nők? Tényleg erre neveljük a lányainkat?

De ezzel még nincs vége.

Ugyanis a mai nő kénytelen elfogadni a társadalom elvárásait, akár egyetért ezekkel, akár nem. A média minden eszközzel arra sarkallja, hogy legyen elegáns, szexis és karcsú, ékeskedjék minden hagyományos női erénnyel, de legyen egyszersmind önálló, tehetséges, mégse tűnjék túlságosan intelligensnek.

Tehát újból felteszem a kérdést:
Lehet-e és milyen társa egy karrierista nőnek?
Fogyassz még többet, majd dobd el!

A fogyasztói társadalom infantilis személye viselkedik így, akinek nincsenek hosszú távú céljai, akimanipulálható, nincs valódi társa, a jobb kocsi, a jobb mobiltelefon mintájára a jobb pasi vagy jobb nő is jobbra cserélhető. Ez a „Használd ki a másikat!” mentalitás kikezdi a család intézményét, hiszen a család lényege a másikért való felelősségvállalás.
A férfi és női szerepek is tisztázatlanok: a férfi igyekszik magától elhárítani a kötelezettséget, kiváltképp az apaszerepet. A nő pedig szerepjátszmákba bonyolódik: anyaszerep és önkiteljesítés, családszeretet és nyitott kapcsolatok, újat keresés vagy beletörődés között vergődik.
A másik, a liberális modell szerint egy házasság felbomlását nem kell feltétlenül tragédiaként megélni, hiszen egy pszichésen jobban megalapozott új kapcsolat, legyen az akár élettársi is, nemcsak a felek, hanem a gyerekek javát is szolgálja. És jobb lenne, ha a válást nem öveznék előítéletek, mely szerint a válás szégyen, a kudarc nyílt bizonyítéka, bűnös dolog.
A házasság előtti és azon kívüli kapcsolatok ugyancsak az emberi szabadság kiteljesedésének szükségszerű velejárói. Miért kell együtt élnem azzal az emberrel, akibe már nem vagyok szerelmes, mikor képes vagyok magamat önállóan eltartani?

Ki, mikor, kivel (nem) házasodik?
Bukodi Erzsébet adta egyik könyvének ezt a címet, amelyben keményen fogalmaz, de legalább valamelyest tanácsot is ad.
A férfiak és nők humántőke-beruházásai eltérőek, mert különbözőek a munkaerő-piaci részvétellel kapcsolatos ambícióik és családi szerepvállalásaik.
Mindenki számára a lehető legképzettebb házastárs felkutatása a fő érdek, mert egy ilyen partner nagymértékben segítheti jövőbeni munkapiaci-gazdasági karrierjüket.

A globalizáció átstrukturálta az egyének életlehetőségeit: a munkalehetőségek többsége a szolgáltatói ágazatokhoz kapcsolódik, az ipar, a mezőgazdaság egyre kevesebb álláshelyet kínál. Vagyis nem tehetünk mást, mint tudomásul vesszük a tradicionális foglalkoztatási formák hanyatlását, és a korábbi atipikus munkaerő-piaci jelenségek (önfoglalkoztatás, részidős állások, szerződéses, megbízásos munka stb.) térnyerését.
Hadd utaljak a cikk elején bemutatott 4 választási lehetőséget bemutató táblázat nem-sikerorientált férfijára. Ő az, aki ezeket a gondolatokat nem érti vagy nem tudja elfogadni.
Hogy hol találhatjuk meg azt a férfit, akivel hosszabb-rövidebb időre életünket érdemes összekötni?
Leginkább a felsőoktatási intézmények illetve a munkahelyek azok a fórumok, amelyek összehozhatják az életkor, a kulturális magatartás, a jövőbeni karrierkilátások, a kereseti potenciál, a családi háttér szempontjából egymáshoz hasonló férfiakat és nőket.
Mi marad hátra? Ha társra vágysz, nézz így körbe közvetlen környezetedben!

A nők a XXI. század globalizációs csapdájába kerültek, vagy pedig önmaguk genetikája okozza a belső feszültséget. Esetleg mindkettő? Kézenfekvő a kérdés, hogy miért nem elég nekik a család, a háztartás, a meleg fészek megteremtésének feladata csak úgy, mint ahogy évezredeken keresztül mindig is elég volt. Lehet ez akár kortünet is, s a saját szociális problémája a női társadalomnak, a férfiakat azonban ugyan úgy érinti, mint ahogy a nőket. Ugyanis a család összetartása hivatalosan a nő feladata még mindig, emancipáció ide, vagy oda, mégis, egyre inkább kicsúszik a talaj az erre „alkalmatlan” nők alól, akik az otthonteremtésből gyakorlatilag megbuktak.

Nem minden nőnek vannak világnézeti problémái, sokan vagyunk, sokfélék. Pont úgy, mint ahogy a férfiak is sokan vannak sokfélék, s mindenki mást akar. Az igények pedig nem mindig találkoznak, ami nemes egyszerűséggel szívás. Van, aki otthon metszegetné a virágait egész nap, s a legnagyobb örömöt az okozza neki, ha este megdicséri a család a főztjét, s nem vágyik egyébre, mint a családra. Ha ő egy olyan férfival akad össze, akinek attól kerek a világ, hogy otthon meleg fészek várja, s az asszony az ő háttérbázisa, akkor minden rendben van. De mi van, ha egy ilyen férfinak olyan nő jut, aki nyolctól este hétig dekkol az irodában, mert neki meg az kell? 

Az is elgondolkodtató, hogy a karrierre vágyó nők valóban karrierre vágynak, vagy csak a megfelelési kényszer hajtja őket? Azok a nők, akik mindenhol meg akarnak felelni, otthon, a munkában, s mindent maguk akarnak csinálni, azok nem saját csapdájuk készítői, s nem lenne egyszerűbb a helyzetükért önmagukat okolni, egy egész társadalom helyett? Ez esetben a karrierista nő eredendő bűne csupán az, hogy mindent akar. Karriert, családot, s ezeket egyszerre jól csinálni nehéz. Mindemellett a karrierista nő nem csinál egyebet, mint önmegvalósít, kívülről azonban sokszor úgy tűnik, hogy széllel szemben pisil. 

Ki merjük mondani, hogy a mai világ még mindig férfiközpontú? S ha igen, érdemes felszállni nekünk is a ringlisre? A karrierista nő meghatározás egyben megbélyegzés is, valamint elcsépelt. Az önmegvalósítás a piramis csúcsa, s sok nő a munkájában is szeret letenni valamit az asztalra. A kérdés csak az, hogy ezt ki várja el tőle, önmaga, vagy más. Lehet, hogy senki? A XXI. század lehetőségei szétzilálják a megszokott családmodelleket. Férfiak, ti mit vártok tőlünk? És mi?








2017. augusztus 17., csütörtök

Marie F. Mongan: Szülés, ​ahol én irányítok!

Kiadta: Sanoma (2005.)
Oldalszám: 256
Forrás: könyvtár
Értékelésem: 4
Nem terveztem a könyv elolvasását, igazából teljesen véletlenül sétált szembe velem és úgy gondoltam ha már így alakult, akkor miért ne? Nem kicsit szkeptikus voltam ezzel a hipno szüléssel kapcsolatban, de adtam a könyvnek azért egy esélyt, hisz mit veszíthetek az időn kívül az elolvasásával?

A szülés az élet egyik legnagyobb csodája, ami egyszerre rémisztő, ugyanakkor felemelő is. Szerintem nincs két édesanya, akik egyformán élik át, sőt, ugyanannak az édesanyának mindegyik szülése más. Egy az azonos csak: az a pillanat, amikor végre kibújik a pici, meghalljuk a felsírását és megláthatjuk végre azt a pici lényt, akit 9 hónapon keresztül magunkban hordoztunk. Mi ez, ha nem csoda?

Rengeteg szülésre felkészítő könyv található a hazai könyvpiacon is, melyeket elsősorban tán az első babás kismamák keresnek. Nem tudják mire számíthatnak, mit fognak érezni, milyen lesz az a bizonyos nap és egyfajta segítséget, megnyugvást, támaszt várnak ezektől a könyvektől.
Igaz, hogy én már a második babámat vártam, ettől függetlenül mivel az első szülésem nem volt egy fáklyásmenet, én is megnyugtatásra vágytam.

Miről szól?

"A gyermek születése nem félelmetes esemény, hanem az élet legtermészetesebb csodája. Marie F. Mongan, a hipno-szülés módszerének megalkotója gyakorlati tanácsadójában eloszlatja a fájdalommal kapcsolatos mítoszt, amit eddig a szülés szükséges velejárójaként fogadtunk el. Bebizonyítja, hogyha leküzdjük a félelmet, mely izmainkat görcsben, testünket mereven tartja, akkor gyöngéd szülésben lesz részünk.
A könyvben bemutatott hipno-szülés program a természetes, beavatkozástól mentes szülést támogatja. Segít ellazítani elménket, hogy testünk közben dolgozhasson. A gyakorlatok – pozitív gondolkodás, relaxáció, vizualizáció, légzéstechnika és fizikai felkészülés – boldog, kényelmes terhességet eredményeznek. A megszerzett önbizalmon és hiten alapuló örömteli várakozás békés, természetes szüléssel zárul, amihez minden anyának joga van."

Hogy tetszett?

Nem tudom mit éreztem volna a könyv olvasása után, ha 8 évvel korábban olvastam volna, de azt tudom, hogy mit éreztem most, a második babámat várva.
Mint ahogy fentebb már említettem, nem volt könnyű szülésem. Elhúzódott nagyon és mire eljött végre a vége kimerült, fáradt voltam. A fájdalom meg leírhatatlan volt. Mindezek ellenére évekig azt mondtam, hogy életem legcsodálatosabb napja volt. Mert a fájdalom feledésbe merült és csak az a pillanat élt élénken bennem, amikor végre megpillantottam Őt.
Aztán beköltözött a pocakomba a kistesó. Hónapokig gondolni se akartam a szülésre mondván, hogy messze van még az. De ahogy elkezdtünk közeledni a vége felé, egyre intenzívebben törtek fel bennem az elfeledett emlékek. A fájdalom, a kín, a könny, hogy azt hittem nem lehet kibírni ezt a fájdalmat, sőt, ilyen fájdalom egyszerűen nem is létezhet. És szó szerint rettegni kezdtem attól, ami rám vár. A rettegéshez pedig bűntudat társult, hogy milyen anya vagyok, milyen gyenge.

Amikor a fülszövegben olvastam, hogy "hipno szülés", a szemöldököm szerintem lemászhatott a homlokomról. Micsoda? Hipno? Hipnotizálják a kismamát, transzba esik és úgy szül? De mégis hogy? Meg egyáltalán hol engedélyeznek ilyen szülést? Aztán persze olvasva a könyvet rájöttem, hogy nem épp erről van szó.

A hipno szülés egyaránt épül a lelki felkészülésre és a megfelelő légzéstechnikára.
Emlékszem ahogy a kitolási szakaszban a szülésznő kérte, hogy figyeljek oda a légzésemre, de annyira kapkodva vettem a levegőt, annyira fájt, annyira túl lettem volna rajta, hogy nem is értettem mások hogy képesek szépen beszívni fájások közt a levegőt 1-2-3, majd ugyanolyan nyugodtan kiengedni 1-2-3. Nekem nem ment.
Úgy érzem, hogy maga a könyv nagyon jól leírja a szülést és a folyamatát. Részletes, valósághű. Én legalábbis ezeken mentem keresztül, így éreztem. A hipno részéhez hozzászólni nem tudok, bár az tény és való, hogy a vége felé önkéntelenül relaxált állapotba kerültem anno, mert ugyanúgy megszűnt körülöttem minden (tér és idő), mint a hipno szüléseknél, csak én ezt eddig ősi erőnek neveztem. Két kinyomásra született meg így a Gyerkőcöm. Nem tudom, hogyha a vajjúdás során alkalmaztam volna a könyvben leírt légzéstechnikákat, akkor is szenvedésnek éltem volna meg azt a 18 órát, de azt kijelenthetem, hogy a kitolásnál önkéntelenül relaxált állapotba kerültem 8 éve és két nyomásra tényleg kibújt a pici.

Érdekesnek tartom a könyvben leírtakat és szerintem minden kismamának érdemes elolvasnia. Nem hipnotizálásról szól, hanem egyszerűen különböző légzéstechnikák bemutatásáról és a vajjúdás, szülész szakaszainak nagyon jó bemutatásáról. Érdemes elolvasni.
Most megpróbálok majd higgadtabb maradni, annyira nem átadni magamat a fájdalomnak és odafigyelni majd a légzéstechnikára. Aztán jövök majd a beszámolóval, hogy volt-e eredménye. ;o)

2017. augusztus 16., szerda

Kíváncsi Szerda 240.


Ki az a valaha szeretett szereplő, akit mostanában kezdtél megutálni? 

Niki: Évekkel ezelőtt eléggé bejött az Alkonyat és így nyilván a főszereplői is. Tény és való, hogy a sorozatot évekkel ezelőtt olvastam utoljára, azóta csak a TV-ben láttam az adaptációkat, de azokat látva az agyamra mennem már a szereplők, ha meglátom őket. Márpedig egy bizonyos csatorna előszeretettel adja sorra a részeket, szerintem nincs olyan hónap, hogy ide-oda kattintgatva ne tűnne fel a képernyőn Edward vagy Bella.

2017. augusztus 15., kedd

Verses Kedd 98.

(A kép forrása)

RADNÓTI MIKLÓS: LEVÉL A HITVESHEZ


A mélyben néma, hallgató világok,
üvölt a csönd fülemben s felkiáltok,
de nem felelhet senki rá a távol,
a háborúba ájult Szerbiából
s te messze vagy. Hangod befonja álmom,
s szivemben nappal ujra megtalálom,
hát hallgatok, míg zsong körém felállván
sok hűvös érintésü büszke páfrány.
Mikor láthatlak ujra, nem tudom már,
ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár,
s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék,
s kihez vakon, némán is eltalálnék,
most bujdokolsz a tájban és szememre
belülről lebbensz, így vetít az elme;
valóság voltál, álom lettél ujra,
kamaszkorom kútjába visszahullva
féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e?
s hogy ifjuságom csúcsán, majdan, egyszer,
a hitvesem leszel, - remélem ujra
s az éber lét útjára visszahullva
tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, -
csak messze vagy! Túl három vad határon.
S már őszül is. Az ősz is ittfelejt még?
A csókjainkról élesebb az emlék;
csodákban hittem s napjuk elfeledtem,
bombázórajok húznak el felettem;
szemed kékjét csodáltam épp az égen,
de elborult s a bombák fönt a gépben
zuhanni vágytak. Ellenükre élek, -
s fogoly vagyok. Mindent, amit remélek
fölmértem s mégis eltalálok hozzád;
megjártam érted én a lélek hosszát,
s országok útjait; bíbor parázson,
ha kell, zuhanó lángok közt varázslom
majd át magam, de mégis visszatérek;
ha kell, szívós leszek, mint fán a kéreg,
s a folytonos veszélyben, bajban élő
vad férfiak fegyvert s hatalmat érő
nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám:
a 2 x 2 józansága hull rám.

2017. augusztus 14., hétfő

Cao Wenxuan kínai író





A pekingi Cao Wenxuan író az első kínai szerző, aki elnyerte a Hans Christian Andersen díjat 2016-ban.
A díj a legrangosabbnak számít a területen – írja a BBC News. – Sokan kis Nobel-díjnak hívják.
A szerző, aki a pekingi egyetemen kínai nyelvet és gyermekirodalmat tanít, jól ismert név kínai irodalmi körökben, és több irodalmi díjat is elnyert hazájában.

Különösen azon könyvei elismertek, amelyek az ötvenes-hatvanas években játszódnak vidéken, Kínában, és gyermekkori élményeit örökíti meg bennük.
A most 62 éves Cao roppant szegénységben nőtt fel Kína Jiangsu tartományában, ahol az apja iskolaigazgató volt.
Az egyik könyvében, amelyben gyermekkorára emlékszik vissza, azt írja, gyakran alig volt mit enniük.
,,A szülőfalum arról volt ismeretes, hogy nagy volt ott a szegénység. A családom napról napra nyomorgott.”
,,Füvet gyűjtöttem a folyópartról. Anyám ezt wokban megpirította, és azt mondta, pirított zellert készít nekem belőle.”
A Gyerekkönyvek Nemzetközi Tanácsa (IBBY), amely kiosztja a Hans Christian Andersen díjakat, az írta: ,, …gyermekkora, bár anyagiakban szűkölködő volt, érzelmileg és esztétikai szempontból páratlan gazdagságot mutat” – ennek jelei pedig írásművészetében is fellelhetőek.
Cao egyik legismertebb könyve, amely több fordításban is megjelent, 2005-ös kötete, a Bronze and Sunflower (Bronz és Napraforgó). Egy fiatal lány, Napraforgó történetét mondja el, akit művész apjával együtt vidéki földműves munkára kényszerítenek és kitelepítik őket. Ez sok millió kínai sorsa volt a hatvanas-hetvenes években.
Összebarátkozik Bronzzal, a parasztfiúval, aki meggyőzi a családját arról, hogy fogadják be Napraforgót miután meghal az apja és vigyáz rá, amíg ő viszont írni és olvasni tanítja.
A kritikák kiemelték a történet alakítása mellett Cao lírikus prózáját is.
 Egy másik műve, a Straw Houses (Fűházak) 1997-ből egy falusi fiú, Sang Sang fejlődésregénye az általános iskola első hat osztályán át. Ez a regény is több díjat nyert Kínában, többek között a Nemzeti Irodalmi Díjat.  ,, Folyékony, poétikus prózája őszinte, néhol nyers és gyakran melankolikus pillanatokat örökít meg” ˜– fogalmazott erről az IBBY.
Az interneten rengeteg honfitársa megosztotta már a hírt és a legtöbben örömüket fejezték ki annak hallatán, hogy Cao Wenxuan nemzetközi elismerés birtokosa lett. A kínai mikroblog oldalon, a Sina Weibo-n több blogger megírta, hogy szívesen olvasták gyerekkorukban Caot, aki az iskolai tananyagban is szerepel.
” A gyermekkor egyszerű emlékei” – írta az egyik Weibo felhasználó. –  ,,A mi nemzedékünk az ő művein nőtt fel.”


(A bejegyzés megírásában segítségemre volt a http://olvasovanevels.gportal.hu)