2009. október 22., csütörtök

Niki

Egyfajta bemutatkozással kéne indítanom, hogy miért is kezdtem bele, mit jelentenek számomra a könyvek, ki vagyok, mi vagyok, de legfőképp a MIÉRT, stb.

Amikor kicsi voltam és még nem tudtam olvasni, számomra az olvasás varázslat volt. Hisz csak is az lehet, ahogy a betűket megértjük, összeállnak, üzenetet közvetítenek felénk.
Amint elégedetten befejeztem az első kötelező olvasmányomat, már rohantam is a szüleim könyvespolca felé az újabb áldozatért.
Emlékszem, egy delfin-könyv volt, a jövőben játszódott, és egy kisfiúról és a robotjáról szólt. Sajnos ma már nem emlékszem a címére, de ha valakinek így beugrana, kérem jelezze, olyan jó lenne újra elolvasni.
És utána már nem volt megállás, csak úgy faltam a sorokat.

Élveztem, ahogy olvasás közben megszűnik az idő és a tér, látom magam előtt az eseményeket, egybe olvadok a szereplőkkel.
Sajnálom, hogy a mai rohanó világban, egyre kevesebb gyerek olvas, egyre kevesebben tudják, milyen fantasztikus dolog is szállni a sorokkal. ... Remélem, hogy az én gyermekem/gyermekeim a titok birtokában lesznek majd.

Lényegében egyrészt azért is kezdek bele, hátha valamelyik bejegyzésem hatására majd, rá tudok venni másokat is az olvasásra.
Másrészt jó újra-és újra visszalapozgatni, mit is olvastam, mi volt a véleményem róla.

Rendszeresen olvasok könyves-blogokat, fantasztikus dolognak tartom, hogy a blogvilágnak köszönhetően ilyen oldalukról is meg lehet ismerni az embereket, közösségek jönnek létre, együtt olvasnak, megvitatják, eszmét cserélnek.

Én nem fogom leírni, hogy miről szólt az adott könyv, a célom pont az, hogy rávegyek másokat is az olvasásra.
Így én csak a gondolataimat, érzéseimet fogom leírni, amit 1-1 könyv kivált majd belőlem.

Gimis koromban pár nap alatt végeztem egy-egy jó kis könyvvel; később, ha épp nem vizsgaidőszakom volt, akkor képes voltam a metrón olyan szinten belemélyedni a sorokba, hogy későn kaptam észbe, utaztam tovább.
Munkám során lopott percekben olvasgattam a történeteket.
Anyukaként leginkább akkor van rá időm, mikor a gyerek a szokásos sziesztáját tölti, aztán végre este bebújhatok az ágyba én is, és adok magamnak fél- 1 órát az elmélyülésre.

Könyvek terén szinte mindenevő vagyok. Bár tény és való, hogy a scifi és a dokumentum regények nehezen csúsznak, de azért csúsznak. ;)

Mindig egyfajta korszakaim voltak.
Egy időben csak szépirodalmat olvastam, majd utána csak orvosi krimiket, később történelmi regényeket, aztán ifjúsági irodalmat, klasszikusokat, ... most meg a vámpíros, lájtos korszakomat élem. (De persze még én magam se tudom meddig és mi fogja majd felváltani.) ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Follow Us @soratemplates