2011. október 2., vasárnap

Megjelenések

Néhány kötet a friss megjelenések közül, mely az utóbbi időben felkeltette a figyelmemet...
Ideje lenne lottóznom vagy legalább a heti lottóra szánt összeget elkülönítenem és akkor talán az enyém lehetne mindaz, amit úgysem lenne időm elolvasni :) Ezért kell nyugdíjas korunkra is gyűjtögetni!


Julie Orringer: Láthatatlan híd - Libri Kiadó, 2011.
Amit lerombol a történelem, fölépíti a szerelem

650 oldal, 4990 Ft

András építészhallgatóként éppoly hirtelen csöppen a ’30-as évek Párizsi bohéméletébe, amilyen önkéntelenül ragadja később magával a századközép világégése, hogy munkatáborról munkatáborra sodródva, küszködve kapaszkodjon az egyetlen szerelembe: élete legnagyobb ajándékába…
Klára még szinte gyermek, mikor az erősödő szélsőséges eszmék Magyarországáról – saját sorstragédiája után – Párizsba kénytelen menekülni, egyik pillanatról a másikra felnőtté válva, hogy ott megismerje Andrást, és életük egymáséba gubancolódjon…
Tamás és Ibolya a háború gyermekei; miközben szüleik a földi poklokkal csatáznak értük és egymásért, mindnyájuk túléléséért, ők olyan emlékekre tesznek szert, melyek generációk sorsában hagynak kitörölhetetlen nyomot, amit nem moshat el sem az óceánnyi távolság, sem a részvétlen idő…
Julie Orringer regénye, a Láthatatlan híd magával sodor és felkavar, kétségbe ejt és megvigasztal, elveszi és visszaadja az életbe és az emberségbe vetett hitünket. Arról mesél, amiről csak a fontos könyvek tudnak: hogy minden ember egyedi és megismételhetetlen – és szükségünk van valakire a boldogsághoz és a boldoguláshoz.
„Üdvrivalgás tört ki a tisztképzősök soraiban. A tábornok megvárta, míg alábbhagyott.
– Ne feledjék – mondta –, maguk Magyarországért harcolnak, Magyarországért, és senki másért. A németek a szövetségeseink, de nem parancsolnak nekünk. Az ő útjuk nem a mi utunk. A magyarok nem árja nép. A németek elmaradott népnek tekintenek bennünket. Barbár a vérünk, vadak az eszméink. Nem vagyunk hajlandók elfogadni a totális diktatúrát. Nem akarjuk deportálni a zsidókat meg a cigányokat. Ragaszkodunk a különleges nyelvünkhöz. A győzelemért harcolunk, és nem a hősi halálért."
Több mint egy éve olvastam Julie Orringer megrázó, nagy erejű, vizuálisan is sodró remekművét. Az ilyen súlyú könyvekre mondják, hogy letehetetlen „nagy regény”. Vártam, hogy egy magyar kiadó rátaláljon és beleszeressen. Megtörtént. Hála érte.
Koltai Lajos, operatőr, filmrendező


Carlo Ginzburg: A sajt és a kukacok - Európa Kiadó, 2011.
Egy XVI. századi molnár világképe

484 oldal, 2900 Ft

A sajt és a kukacok egy inkvizíciós peranyag nyomán készült, egy friuli molnár, bizonyos Menocchio vallomásai, elszólásai, kocsmai bölcselkedése, levelei alapján.
Carlo Ginzburg annak jár utána, hogy honnan származhattak ezek az elegyes nézetek. Aprólékosan összehasonlítja a molnár kijelentéseit a reformáció az idő tájt terjedő hittételeivel. Sorra veszi Menocchio – az inkvizíció által precízen dokumentált – olvasmányait, egybeveti őket Menocchio megfogalmazásaival. Rávilágít, hogy a könyvnyomtatás elterjedésével igen távoli eszmék is „elszivároghattak” egy kis friuli falu kocsmájába.
A mű megjelenése idején Ginzburg történetírói módszerének kettős újdonsága abban állt, hogy egyrészt a történelmi fejlődést meghatározó uralkodó osztályok és intézményeik helyett az „alárendeltek”, a falusi kisemberek életét kutatta, másrészt a széles körből összegyűjtött adattömeget feldolgozó „makro”-vizsgálat helyett egyetlen ember életszemléletének, sorsának, környezetének a rekonstrukciójára törekedett. A molnár vélekedését a magas kultúra megnyilvánulásainak kijáró figyelemmel, filológusi, vallástörténeti hozzáértéssel elemzi, és közben társadalomtörténeti képet is ad. A részletek „sűrű leírásával” próbál általános érvényű kijelentéseket tenni. Ez a módszer a nyolcvanas évek elején „mikrotörténelem” néven vonult be a szakmai köztudatba. Alapjait kétségkívül Carlo Ginzburg vetette meg, aki ezzel a fiatalkori remekművével elfoglalta helyét a történetírás klasszikusai között.


 Susana Fortes: Robert Capára várva - Európa Kiadó, 2011. 

220 oldal, 3000 Ft

Capa életének nagy drámájáról szól a könyv: az első nagy sikerekről, a leghíresebb fotó - A milicista halála - keletkezéséről és a nőről, akinek elvesztését élete végéig nem heverte ki, s aki legalább annyira hőse ennek a történetnek, mint maga Robert Capa.

Párizs, 1935. Írókkal, költőkkel, festőművészekkel és fényképészekkel van tele a város, akik a Montparnasse kávéházaiban izgatottan tárgyalják a legújabb politikai eseményeket. Itt talál egymásra két fiatal zsidó menekült: a magyar Friedmann Endre, aki fényképészként próbál megélni, és a Németországból jött Gerta Pohorylle. Szépek, szenvedélyesek, mohón vágynak a sikerre és a szerelemre.
S mindkettő megadatik nekik: immár Robert Capa és Gerda Taro néven együtt mennek Spanyolországba, nem kívülálló művészekként, hanem lelkesen támogatva a Köztársaság ügyét, megrázó képeket készítenek a polgárháborúról... Boldogan élhetnének, amíg meg nem halnak...
A népszerű spanyol írónő, Susana Fortes ifjúkorától kezdve tervezte, hogy könyvet ír Capáról, mert "Spanyolország legalább egy regénnyel tartozik neki." Amikor 2008-ban Mexikóban találtak három dobozt, benne Capa, Gerda és jó barátjuk, David Seymour fotóival, úgy érezte, megtalálta a "közvetlen ihletforrást." Az egyik fénykép volt az, melyen Gerda Taro látható, amint Capa pizsamájában alszik egy keskeny ágyon. "Lehetne akár egy kisgyerek képe is, ha nem volna az a nagyon finom, kiszedett szemöldöke."
Ezzel a képpel kezdődött, s az eredmény egy világsikerű könyv lett, melyből Michael Mann forgat filmet.

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése