2012. február 29., szerda

Wass Albert: Elvásik a veres csillag

Van annak már húsz éve, hogy Wass Albert nevét először láttam megjelenni a könyvesboltok polcain. Pontosabban nem is elsősorban könyvesboltban, hanem mindenféle könyvet árusító helyen, utcai bódékban, diszkont könyváruházak "ponyváin", s mivel olyan sok volt hirtelen belőlük, el is könyveltem ponyvaregény írónak anélkül, hogy egyetlen fülszöveget elolvastam volna. Sőt még azt is gondoltam, hogy a neve írói álnév. Később hallottam, hogy több településen is szobrot állítottak az író emlékének. Internetes szavazáson pedig a legjobb magyar könyvek között szerepelt Wass Albert nem is egy műve. Ekkor határoztam el, hogy olvasni fogok tőle valamit. Erre a ma már sokunk által ismert e-book világában jutott lehetőségem. Több regényét is olvastam és az eredmény mindig ugyanaz volt, az erdélyi táj  csodálatos élményével gazdagodtam. Láttam magam előtt a ködbe vesző hegyeket, hallottam a patakok csobogását, éreztem az illatokat. Viszont valamennyi könyv esetében pár oldal után egészen az utolsó oldalig egyre erősödő érzelmi feszültség lett úrrá rajtam Erdély elvesztése miatt, illetve az ott élő magyarok iránt érzett együttérzésből.
Tulajdonképpen fájdalmas volt olvasni. Megviselt. Ekkor arra jutottam, nem olvasok több Wass Albertet... csak még egy utolsót : Az Elvásik a veres csillag című regényt.
Meglepetésemre kicsit mást kaptam, mint amit idáig olvastam.
A történet egy kis Székelyföldi faluban játszódik, ahol  Tánczos Csuda Mózes él a kis családjával , feleségével Rozálival és fiával Kicsi Mózsival.1946 tavaszától 1957-ig követhetjük az életüket.
A faluba a kommunista párt képviselőjeként komisszárt küldenek, egy Dobi Dombolovics nevezetű magyarnak tanított embert, ami az jelenti, hogy töri a magyar nyelvet. Ez a komisszár kinevezi Mózest "csertifikátos" vadőrnek, mert a régi világban is vadőr volt, hogy neki, az elvtárs úrnak minden héten vadhúst vigyen..Mózsi ezt így nyugtázta " prefektusok meg szolgabírók csak a maguk hasára gondoltak, de maga, elvtárs úr, a nép nevében eszi meg az őzpecsenyét, igaz-e? Mert ma minden a népé, azért.".
Mózsi puskát kap, hozzá töltést és ettől kezdve ő lesz a barátja a komisszár elvtárs úrnak. Úgy próbál boldogulni ebben az új helyzetben, hogy semmi olyat ne tegyen ami ellentétes az erkölcseivel, de kiszolgálja az elvtárs urat, közben próbálja a családjának is lehető legjobbat biztosítani. 
Ehhez szüksége van a székely ember minden leleményére, furfangjára, bölcsességére.
Különböző mulatságos történeteken keresztül megtudhatjuk, hogyan segít pártot építeni Mózsi a kis faluban, hogyan viszi nem létező medve vadászatra a faluba érkező főkomisszár elvtárs urat. Szintén  a nem létező minta gazdaságot is bemutatja az ellenőröknek, amit néhány fehérre meszelt táblácska segítségével hozott létre. El is magyarázta az elvtársaknak:
"Az hát, tizenhat tábla. Négyféle törökbúza s mindegyik féleség négyfajta trágyázással. Abban az első négyben ott székely koraérő van. Pontosan egy szem minden hatvanhat centiméterre, mert ennek az a legjobb távolság, érti? Mink azt már kikísérleteztük azelőtt. Na most. A második négyben lófogú vagyon, egy méterre egymástul, pontosan. A harmadik négyben babám öröme, s a negyedikben taljánragya. Na már most. Mind a négyféle tábla első számú kistáblájában csak egyszerű marhaganéjjal ganajoztunk a törökbúza alá. A másodikban csak műtrágyakeverékkel, érti-e? Grammosan kimérve azt is. Minden harmadikban egyharmad a műtrágya, s kétharmad a ganaj, s a negyedikben pedig, ha még eddig nem találta volna ki, hát megmondhatom azt: ott biza kétharmad a műtrágya, s egyharmad a tehénszar! "
Mivel a falu szinte mintafaluvá lett Mózsi tevékenykedése következtében,  ajándékba kapnak egy óriási bádogból készült vörös csillagot, hogy a bércen hirdesse a népi demokrácia dicsőségét.
Közben kibontakozik előttünk a falu élete, a régen lenézett naplopók ma párt vezetők,  velük Mózsi rendszeresen kiszúr, borsot tör az orruk alá.
A falu népe , a többször kényszermunkára elhurcolt férfiak, a magukra maradt asszonyok, akik nem hajlandóak dolgozni a muszkáknak. Az egykor virágzó gazdaság  a parlagon hagyott földjeivel,  kifosztott, tönkretett kastélyával.
A kötet második felére a könnyed , humoros hangvételt  átveszi a Vass Alberttől már megszokott borongós keserűség. A hegy tetején lassan elvásik a vörös csillag is.
Az 56-os magyar forradalom megtorlásaként kitelepítik az egész falut egy messzi, ingoványos román területre. A Tánczos családnak el kell szakadni, hogy Kicsi Mózsi megmaradhasson magyarnak Székelyföldön.
A maroknyi székelyben a messzi idegenben is Mózes tartja a lelket, tarisznyájába egy hazai földből kiásott almafát vitt magával és elültette a barakkok között, hogy éltesse a reményt társaiban.
Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek,  aki szeretné megismerni a szerzőt, kicsit szórakozva, kicsit borzongva.
Most tudtam meg, hogy Tánczos Csuda Mózes uradalmi vadőri életét, az író a Tizenhárom almafa című regényben meséli el, ami ennek a regénynek az előzménye. Wass Albert kap nálam még egy esélyt.

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése