Endrei Judit: Kemény üzenetek

Nehezn sikerült elolvasnom ezt a könyvet, elég szenvedősen, legyek-már-túl-rajta érzéssel. Sajnos. Mert nem valami jó könyv, pedig nagy kár érte. Kemény Dénesé minden tiszteletem, nagyon felnézek rá és érdekel, hogy milyen ember, milyen az élete, milyen edző, kapitány, vezető és hogyan csinálja a dolgát, nagyon szimpatikus. Endrei Judit is az, de sajnos ebből a könyvből az derül ki számomra, hogy amilyen jó és szerethető volt a képernyőn keresztül a kedves arcával, kellemes orgánumával és nyilván szakértelemmel szerkesztett műsoraival, olyannyira nem tud könyvet írni. Főleg olyan témáról, amihez nem ért.

Ez a könyv talán vezetéstudományi szakkönyv próbál lenni, talán a népszerű riportkönyv és a vezetés-szervezés tudománya határmezsgyéjén szeretne egyensúlyozni. Arra kíváncsi, hogyan lehet tizenöt éven keresztül az ismert, világraszóló sikerekkel vezetni egy csapatot, amiben nemcsak a vízilabdacsapat és az edzői munka van benne, hanem a hozzá tartozó teljes körítés, koordináció, tárgyalások, szponzorálás, a játékosokon kívül még rengeteg ember munkája. Kemény Dénes erről kiválóan tud beszélni - a párom hallgatta őt előadáson, onnan van a könyv is, dedikált példány, és kizárólag ez az oka, amiért nem adok túl rajta olvasás után. Mert a Mester aláírását őrzi.

A Mester szavait viszont úgy sikerült összegereblyézni, hogy az olvasónak az az érzése, hogy Endrei Judit diktafonból beolvastatta a szöveget számítógépre, onnan kinyomtatta, és ennyi. Néhány sort kiemeltek vastag betűs nyomtatással: szerintem elég egyszerű megoldás, egy ténylegesen jó és olvasmányos ismeretterjesztő könyvnek nincs erre szüksége, olyan erőltetett, szájbarágós lesz tőle. A fejezetek végén Kemény üzenetek címszó alatt még egyszer, külön kiemelve néhány fontos mondat. Néhány témát háromszor is körbejár, szegény Dénes sokszor nem tud mást mondani, csak hogy "ahogy már említettem", és próbálja más oldalról megfogalmazni. Biztosan utánajárt Endrei Judit a vízilabdával és a vezetéstudománnyal kapcsolatos ismereteknek, de ennek ellenére sem sikerült egy tényleg hasznos, olvasmányos, érdekes és a tanulást szolgáló könyvet kihozni a riportokból. Pedig ha valakivel, hát Kemény Dénessel lehetett volna. Érdekesek az olimpiákról szóló részek tényleges történetmeséléssel, illetve a végén a magánéleti interjú családról, hobbiról, vadászatról. De a céljának szerintem nem felel meg a könyv, ráadásul nagyon sok benne a helyesírási, stilisztikai hiba is.

Nem szeretném teljesen lehúzni, hiszen hasonlóan átfogó és bő riport azt hiszem, nem készült a magyar vízilabdasportról és annak legsikeresebb edzőjéről, szövetségi kapitányáról a közelmúltban (azt nem tudom, korábban írtak-e ilyet). Tehát aki szereti a vízilabdát, illetve érdekli a vezetés-szervezés, aki ilyesmit tanul, és a száraz tankönyvek világából kilépve első kézből akar beszámolót hallani a témában, az olvassa el, csak ne várjon olyan világraszóló olvasmányélményt tőle, mint amilyenek a főszereplő sikerei.