Gyereksarok 5.

Janikovszky Éva: Az úgy volt ...

Kiadta: Móra Könyvkiadó (2010.-
a legelső 1980-ban jelent meg)
Oldalszám: 56
Ára: 1990

Az úgy volt, hogy egyszerűen nem tudok úgy felmenni a könyvtár gyerekrészlegére, hogy ne nézzem meg, mi található Janikovszky Évánál. Nem titok, hogy Gyerkőcömet a történetei nem kötik még le, hanem magamnak veszem ki őket.

Imádom a történeteit, mindig a gyerekkoromat juttatják eszembe és ez persze hol jó, hol nem, hol könnyesre nevetem magamat, hol viszont sírok az emlékektől.

Janikovszky Éva utánozhatatlan. A történetei maga a múlt. Persze-persze, megértik a mai gyerekek is, de igazán tán nehezen tudják elképzelni, hogy volt idő, amikor a TV fekete-fehér volt, amikor nem volt Minimax, hanem volt az esti mese és annyi. Amikor rádiót nem telefonon hallgattunk (meg amúgy is telefonon? Az az irodákban volt, családoknál elvétve. És ha mégis, akkor olyan kerek tárcsázós volt, ami mindig kattant egyet az adott számnál.), hanem recsegve-ropogva kerestük meg a frekvenciát a böhöm, fából készült gyártmányon. Amikor a Karácsonyfán nem színes, kicsi, villogó égők égtek, hanem egyszerű, simák. Gyertya alakúak vagy csillagok, harangok, tobozok. Amikor még mi voltunk a  kicsik, a gyerekek. Amikor kockás ingben, kertésznaciban álltunk a fa alatt és énekeltük sejpítve a Kiskarácsonyt. Amikor Gyerkőcöm mamája, az én anyukám olyan fiatal volt, mint én most. Amikor még nem volt ránc a homlokán, amikor még nem őszült a haja, amikor ő volt a legszebb (és az persze ma is) és el se tudtam képzelni milyen lesz akkor, amikor én leszek annyi idős, mint ő akkor.

És most Gyerkőcöm lát ránc nélkül, ősz haj nélkül, remélem a legszebbnek. ...

Dani megszületett, Dani óvodás lett, Dani iskolás lett, Dani már 13 éves és szerelmes. ...

Gyerkőcöm megszületett, Gyerkőcöm óvodás lett, ...

írta: Niki

Hanna Künzel, Günter Schmitt: Fognyűvő manócska

Gyermekkorom egyik emlékezetes könyvét szeretném most bemutatni nektek, amely a fogmosás fontosságára hívja fel a figyelmet. Főszereplője, Gergő, az a kisfiú, aki nagyon szereti az édességeket (csokit, cukorkát, nyalókát - innen a gúny-beceneve), a fogmosást azonban mindig elsumákolja. Egyik este egy zöld cukorfejű kis manó jelenik meg a szobájában, kalapáccsal a kezében. Másnap Gergő iszonyú fogfájásra ébred. A manócska ugyanis éjszak kifúrta a fogát! Vajon mi történik ezután Gergővel a fogorvosi rendelőben? Megváltozik az eset után? 

Gyerekként nagyon nagy hatással volt rám ez a könyv, sokáig abban a tudatban éltem, hogy lyukas fogainkat valóban egy gonosz kis manócska okozza. A könyv még ma is megvan szüleimnél, már 4 éves kislányom is jól ismeri, és szorgalmasan sikálja a fogát esténként. Sőt, legutóbb, mikor szegény nagypapájának fogorvoshoz kellett menni, megjegyezte: "Biztos nem mosott fogat!" :)

Sajnos nem tudom, hol lehet beszerezni a könyvet. Az antikvarium.hu-n is csak előjegyzésre van fent. Egyébként a Medicina Könyvkiadó adta ki 1979-ben, majd 1982-ben. Eredeti német címe nem olyan jó, mint a magyar: Vom Jörg, der Zahnweh hatte - Jörgről, akinek fogfájása volt.

írta: koalány