Háborús könyveket olvasós hangulatomban vagyok, ezért is volt kellemes meglepetés nekem ez a könyv, amit ebben a hónapban a bookandwalk kínálatából választottunk. Köszönjük a lehetőséget!Drága Nadine-om!
Tudatom veled, még mielőtt táviratot kapnál, hogy augusztus 21-én beutaltak a 36-os számú tábori kórházba egy kis sebesüléssel...
Most kényelmesen fekszem az ágyban, és a legjobb sebészek meg ápolónők megteszik értem mindazt, amire szükségem van.
Majd írok, hogy miként boldogulok, de innen már nem, mert arra számítok, hogy rövidesen elhagyom a támaszpontot.
Szeretettel,
Riley Purefroy
1917 augusztusa
Egy levél, két szerelmes, egy borzasztó hazugság.
Háborúban mindig az igazság az első áldozat...
A fülszövegben idézet olvasható egy levélből , amit bárki írhatott volna, akinek szerelme, felesége otthon aggódott a katonáért aki harcolni ment az 1.Világháborúban.
Nadine és Riley gyerekkoruk óta ismerték és szerették egymást és bár tudatában voltak a köztük lévő társadalmi különbségnek, ez őket nem izgatta. Annál inkább Nadine mamáját. Ő volt az első olyan szereplő, akiben csalódtam. Álnokság volt részéről, hogy az ő támogatásával is befogadták a körükbe Rileyt, amíg szórakoztatta a helyzet, de amikor Nadine boldog lehetett volna elzárkózott. Riley jól berúgott és átala itt találkoztam először könyvben fiú-fiú szexel. Szerencsére amilyen hirtelen felbukkant , olyan kicsi is volt a jelentősége, mert Riley Nadine-t szerette továbbra is. Kár hogy nem bízott benne eléggé. Ezért inkább önkéntesnek jelentkezett a háborúba.
Riley története itt találkozik Locke kapitányéval.
Julia , Locke kapitány felesége egyetlen célnak él, mindenáron meg kell felelnie férjének.
Őszintén szólva nagyon haragudtam Julia- ra. Hogy az anyja uralkodott rajta, az egy dolog, de hogy miért kellett ezt Juliának olyan mértékben engedni, ezt sem anyaként sem nőként nem tudtam megérteni. Az anyját meg egyenesen utáltam, erőszakos, önző dög volt, egy ici-pici jó szándék nélkül, miközben előadta a nagylelkű és gondoskodó anyát.
Rose pedig olyan szereplő volt a többiek életében, mint egy katalizátor, nőként szinte jelentéktelen volt, mégis ő volt az, aki miatt minden helyére került végül.
A háború borzalmait teljes egészében bemutatja az író. Azon gondolkoztam, hogy honnan tud ennyi mindent róla, hisz nem a saját élményeit írta le. Utoljára a Nyomorultakban olvastam ennyi szörnyiséget, ilyen pokoli emberi tragédiákat, ahol a túlélők sem érezhették szerencsésnek magukat.
Érdekesnek találtam, mert még soha nem hallottam, hogy az angolok hunoknak emlegették a háborúban velük szemben állókat. Lehet, hogy nem tudnak a mi hun legendáinkról?Sok véleményt olvastam erről a könyvről és nem túl lelkesek voltak az olvasók. Nekem nagyon tetszett, aminek elsősorban Nadine és Riley romantikus kapcsolatának volt köszönhető.
Az írónő a könyv végén beszámol a történelmi háttérről, kiemelve a plasztikai műtéteket végző orvosok és ápolók kitartó munkáját és tehetségét.
Nem szoktam borítót véleményezni, de ez a borító nagyon találóan ábrázolja a háborúban hánykolódó katona magányosságát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése