Cotton Malone, a volt titkos ügynök szeretné megtudni, mi történt valójában az apjával, akiről a hivatalos jelentés azt állítja, hogy 1971-ben tűnt el, amikor a tengeralattjárója az Atlanti-óceán északi részén elsüllyedt. Ám amikor kormánykapcsolatai segítségével megpróbálja megszerezni a tengeralattjáró titkos aktáját, ráébred, hogy nem ő az egyetlen, aki válaszokat keres. Malone belekerül a tűzvonalba, amikor megtámadják, mert el akarják venni tőle az aktát. Belekeveredik egy ikerpár, Dorothea Lindauer és Christl Falk végzetes hatalmi harcába, az ő torz becsvágyuk új megvilágításba helyezi a testvérek közötti rivalizálást. Malone és az ikrek veszedelmes kalandra indulnak, amelynek során szembesülnek a nácik antarktiszi expedícióival, az amerikai kormány konspirációival, valamint jó néhány, Nagy Károly legendájához kapcsolódó történelmi rejtéllyel. Malone arra kényszerül, hogy két vesztes oldal közül válasszon, miközben elszántan igyekszik megtudni az igazságot az apja haláláról – de vajon a sajátját el tudja-e kerülni?
Steve Berrynek, a politikai thriller nagymesterének regényeit már harmincnyolc nyelvre fordították le, és ötven országban aratnak sikereket.
Steve Berry valamit jól csinál, világszerte viszik a könyveit, mint a cukrot. Kíváncsivá tett, hogy mi is ez a nagy felhajtás a Cotton Malone sorozat körül. A 4. résszel kezdtem az olvasást mivel ezt sikerült 50 %-os akcióban elcsípnem az Első Könyvsiker Kölcsönzőben. A minap szóba került az egyik hozzászólásban, hogy milyen szerencsés, aki tud könyveket venni. Ez bizony így van, de sokszor számít, hogy nyitott szemmel járjunk és ne csak az új könyveket részesítsük előnyben. Ebben a boltban 25-50%-os akciók szoktak lenni, így lehet elcsípni a mások által már kölcsönzött, de még valójában friss megjelenítésnek számító könyvek közül a számunkra érdekesebbeket is. Könnyedén kifoghatunk egy-egy vágyott darabot bőven 2000 Ft alatt is.
A kis kitérő után térjünk vissza Steve Berryre és a Nagy Károly nyomában című regényre.
Nincs összehasonlítási alapom, mert ahogy említettem is ez volt az első Berry regényem.
Már az elején meg kellett állapítanom, hogy a történet rengeteg lexikális ismerettel próbálja lenyűgözni az olvasót. Tudom, hogy egy ilyen könyv megírása az író részéről rengeteg alázatot és kutatómunkát igényel, de engem többször is kibillentett magából a történetből a rám zúdított rengeteg ismeretterjesztő anyag, néha kicsi úgy éreztem, hogy a National Geographic és az AXN zanzásított könyv változatát olvasom, egy gyilkosság, egy tudattágítás. Pont mindig egy olyan pillanatban jött egy adag lexikonból és egyéb kutatómunka során összegyűjtött tömör anyag, amikor elmerültem volna az izgalmas cselekményben. Ez bevallom engem egy picit zavart, sokkal jobban örültem volna, ha ez a sok-sok tény a könyv végén kerül összegyűjtésre. Tudom, hogy ettől lett ilyen szép hosszú ez a regény, de én személy szerint sokkal jobban örültem volna, ha csak a cselekményt élvezhettem volna és inkább lett volna 100 oldallal rövidebb a könyv.
Ettől a negatívumtól eltekintve igazán kiválónak tartom a regényt, mind történetvezetésben, mind felszültségfokozásban, mind pedig a részletek kidolgozásában és természetesen az elbeszélés alapján az olvasó elé tárt leírások vonatkozásában.
Azt kell, hogy mondjam olyan mesterien volt megírva, hogy sokszor nem tudtam eldönteni, hogy mi lehet a valóság és mi csak az író képzeletének a szüleménye. Ehhez azonban a végén Berry adott egy kis segítséget és teljesen elképesztett, hogy mennyire jól sikerült ötvözni a képzeletet és a valóságot.
A cselekmény több szálon futott egy időben, de egy végcél felé igyekezve, ennek köszönhetően elég sok szereplőt irányított az író, méghozzá milyen jól. Szinte vártam, hogy egyik cselekményből a másikba ugráljak, mert érdekelt, hogy éppen mi történik párhuzamosan a többi szereplővel. Tehát az egyik csapat éppen az Antarktiszon volt, a másik ugyanakkor Amerikában vívta a saját "háborúját"
Az összeesküvés-elméleteket kedvelő olvasók épp úgy nem fognak unatkozni, mint, akik a kaland, a történelem, a politika vagy éppen a krimi szál miatt választják ezt a regényt kikapcsolódásként.
Több érdekes kérdést is feszeget, mint például a 0 hosszúsági kör helyességét, az árják létezését, egy korábban - mint az ismert adatok- tudatára ébredt népcsoport létezését, vagy éppen a megalitikus yard létezése és használata a számításoknál.
A karakterek kidolgozottságával tökéletesen elégedett voltam, nagyon valóságosnak hatottak, szinte elhittem, hogy a szereplők léteznek és most is éppen a Fehér Házban ülnek, vagy küldetést teljesítenek valahol a nagyvilágban.
A főszereplő Cotton Malone nyugdíjas ügynök, aki ismét felveszi a kesztyűt, hogy kiderítse mi történt valójában az édesapjával az Antarktiszon. Amellett, hogy megvan a technikai tudása ahhoz, hogy hogy tudjon egy küldetést sikerre vinni, igazán széles látókörű és sokat olvasott férfi. Nekem nagyon tetszett, ahogy a nőket és a körülötte lévő szereplőket kiismerte és higgadtan küzdött a céljáért. Természetesen Cotton mellett megjelennek a női segítők/hátráltatók a történetben, közülük nem tudok kiemelni egyet sem, mivel komolyabban nem rokonszenveztem egyik karakterrel sem. Ott van Dorothea Lindauer, Cristl Falk a történet furcsa ikerpárja, Izabella Oberhauser pedig a nők anyja, akik mindannyian nagyon összetett karakterek, mindvégig bonyolítják a történetet, kellett ez a három női szereplő ahhoz, hogy Malone se váljék unalmas mellékszereplővé, mert folyamatosan keverte a három nő a kártyákat. Stephanie Nelle és Edwin Davis viszik a történet mellékszálát, de a nyomozásuk során pont olyan jól szórakoztam, mint Malone kalandjain. Ez utóbbi két szereplő is Malone-tól függetlenül sok izgalmas nyomozáson és őrült rohanáson megy keresztül, addig amíg részeseivé nem válnak egy nagy felfedezésnek. Langford Ramsey és Smith a történet két rosszfiúja, de számomra a manipulatív Ramsey igen érdekes karakterré nőtte ki magát, olyan precízen, előrelátóan megtervezte a lépéseit, mint a legjobb sakkozók szokták.
A könyv vége természetesen valamilyen szinten függővég, bár a Nagy Károly kaland lezárul, de tudatja velünk az író, hogy Cotton Malone vissza fog térni.
Összegezve
Steve Berry remekül elvégezte a házi feladatát. Szorgos kutatómunkával egy jól bevett és már több író által is sikerre vitt sémára ráépítette a történetét, amihez nem állítom, hogy hatalmas zsenialitás kell, de ahhoz mindenképpen, hogy összerakjon egy ilyen jól működő történetet, ami kiválóan szórakoztatja a kalandra vágyó olvasókat. A könyv egy érdekes nézőpontot tár fel a civilizáció egy lehetséges oldalágával kapcsolatban. A történet átível Európán, Amerikán és eljut egészen az Antarktiszig egy csodás utazás kíséri a cselekményt, ami az olvasó számára is élvezetes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése