2015. november 20., péntek

# gyermek # ifjúsági

Rép Erika: Répácska meséi 1.

Lassan elkezdünk ráhangolódni a decemberre és az elkövetkező ünnepekre. Kisfiam kedvenc ünnepe a karácsony, így már november tájékán előkerülnek az ünnepre oly jellemző apró mütyürök, gyertyák, amik mind segítenek egy picit elűzni a korai sötétséget és egy kis meghittséget adnak. 
Idén Rép Erikától a Répácska meséi is az ünnepi készülődés, ráhangolódás részeseivé váltak. Olyan kellemes egy-egy esti mese keretében összekuckózva elmerülni télapó és kis segítői varázslatos történeteibe, hogy közben mi magunk is elfelejtjük, hogy felnőttek vagyunk. Kicsit én is gyermeknek éreztem magam, kizökkentem a hétköznapok mókuskerekéből és újra átéltem a csodát, ami a gyermeki lét sajátja.


A könyv 10 mesét foglal magába, ez bevallom nekem külön tetszett, így egy-egy este eljutottunk az adott történet végére és nem kellett másnap újra felvenni a leejtett fonalat. 
A mesék egytől egyig, kedvesek, tanulságosak és tartalmasak. Azt kell mondanom, hogy annak ellenére, hogy egy-egy történet 2-3 oldal hosszúságú nagyon sok élményt belesűrít az írónő, ez is egy plusz pont a könyvnek. A kisebb és nagyobb gyermekek egyaránt elmerülhetnek a csodás mesevilágban, miközben elgondolkodhatnak a mese mondanivalóján. Mi minden egyes történet után pár percben átbeszéltük, hogy miről szólt az adott mese és annak milyen tanulsága, vagy éppen mondanivalója volt. Nem árulok el titkot talán, azzal, hogy elmondom, hogy nem egy egyszerű történetecskét kapunk estéről estére, hanem mély és igazán tanulságos gondolatokat ébresztő meséket. Olyan fontos témákat helyez a középpontba, mint a barátság, szeretet, összetartás és segítőkészség, de emellett még számos, a mai világban oly gyakran feledésbe merülő, vagy kiveszőben lévő emberi tulajdonságot, amit a gyermekeinknek is meg kell tapasztalniuk. 


Gyermekkoromban sokat gondolkodtam azon, hogy a krampuszok, vajon milyen módon és honnan kerültek a Mikulás mellé, de sosem kaptam rá választ. Így most 30 éves fejjel egy helyes történet keretében erre a fogós kérdésre is választ kaptam, legalábbis egy igazán aranyos alternatívát, aminek külön örültem. 


A rajzokat Mezőberényi Andreának köszönheti a könyv, ami számomra szintén kellemes élmény volt, imádtuk a történeteket oly jól kiegészítő rajzokat. A rajzok nélkül nem lenne ilyen eleven és vidám a a mese sem, de jelen esetben pont jól kiegészítik egymást a rajzok és a történetek. A gyerekek szerintem örömmel fogják nézegetni az egyes történeteket rajzos formában megelevenítő illusztrációkat. Egyszerűek, de mégis szárnyakat adnak a gyermeki képzeletnek. Személy szerint annak vagyok híve, hogy nem kell túlgondolni az illusztrációt és végre egy csicsáktól és mindenféle túlzásoktól mentes könyvet vehettünk kézbe, ami a régi gyermekkönyvekben megtalálható egyszerű rajzokat idézte fel.


A szerkesztéssel kapcsolatban kiemelném, hogy szép nagy betűkkel vannak megtöltve a lapok, ami az éppen olvasni tanuló gyermekek számára is csalogatóvá teszi a történeteket, hiszen jól olvasható és nem érzik azt, hogy olyan aprók a betűk, hogy sosem fognak a végére érni. Az én olvasást kevésbé preferáló kisfiam is azt mondta, hogy megpróbálkozik egyedül is újraolvasni az egyik kedvenc történetét, ez pedig számomra sokat jelentett, hiszen nem minden gyerkőccel könnyű megszerettetni az olvasást, viszont az első nehézségek leküzdése után már egyre könnyebb. Ez a könyv pedig ebben is segítségemre volt.



http://www.goworldtravel.com/santa-claus-where-is-north-pole/


Összegezve


Ajánlom a könyvet kicsiknek és nagyoknak, szülőknek és nagyszülőknek, hiszen egy mesés világba repülhetünk el, ahol még számít a jóság és most mindezt egy modern, a mai gyermekek számára is érthető tartalmas formában adhatjuk az apró kezekbe. A téma pedig nem is lehetne aktuálisabb, most talán még fontosabb kiemelni a szeretetet és az önzetlenséget, mint bármikor. Kiváló ajándék lehet a gyermekeknek Mikulásra, előkészítve ezzel is a karácsonyi ünnepeket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Follow Us @soratemplates