Fordította: Farkas Veronika
Kiadó: Könyvmolyképző, 2010
Oldalszám: 908. oldal
1945-öt írunk. Claire Randall, a volt hadiápolónő éppen a második nászútját tölti a férjével a háború után. Egészen addig, míg óvatlanul keresztül nem sétál a brit szigetek rengeteg ősi kőkörének egyikén. Hirtelen „sassenach” válik belőle, vagyis idegen – a háborútól és portyázó klánoktól sújtott Skót Felföldön Urunk… 1743. évében.
Számára ismeretlen erők visszasodorták az időben. Claire olyan intrikák és veszedelmek között találja magát, amelyek az életét veszélyeztetik… és összetörhetik a szívét. Mert találkozik Jamie Fraserrel, egy lovagias ifjú harcossal, és innentől úgy érzi, kettészakítja a hűség és a szenvedély, amely a két teljesen különböző férfihoz köti két egymással összeegyeztethetetlen életben.
„Magával ragadó és szívmelengető… pazarul idézi meg a skót vidéket és történelmet.” – PUBLISHERS WEEKLY
„Gabaldon született történetmesélő.” – LOS ANGELES DAILY NEWS
Imádom a Könyvmolyképző kiadó puha kötéses könyveit. Viszont ez a kötet simán beillik önvédelmi fegyvernek is, így utazás mellé nem ajánlom a jelentős súlya miatt. :) A borító egyszerű, letisztult, nincs semmiféle csicsázás. Szerintem ez az a könyv, amit senkinek nem kell bemutatnom. Igaz én ezzel a kötettel is így voltam, mint a Trónok harcával, még jóval a "sorozathisztéria" előtt olvastam.
Történetünk a 20. századi Angliában, egy skót kisvárosban kezdődik. Épphogy befejeződött a II. világháború, és kezd minden visszatérni a régi kerékvágásba. Itt tölti az idejét Claire, aki a háborúban ápolónőként teljesített szolgálatot. Próbálnak a férjével, Frankkel ismét közel kerülni egymáshoz. Ez egy szimpla regénykezdésnek tűnik, az olvasó nem is számít igazán semmi bonyodalomra. Aztán itt jön a "csavar", hősnőnk egy fatális véletlen folytán átkerül a kétszáz évvel korábbi Skóciába. Itt rögtön bajba is keveredik, de a felföldi harcosok megmentik az angolok kezei közül. Megjelenik Jamie, a fiatal skót harcos, aki törvényenkívüliként tengeti az életét. A történetről tovább nem is írok, mert egy ekkora terjedelmű regénynél lehetetlen mindenre kitérni.
Az írónő stílusa lenyűgözött, hihetetlen, hogy több, mint 900 oldalon keresztül képes egyformán fenntartani az olvasó érdeklődését. A történethez egy remek korszakot választott (a 18. század), amit aztán meg is tudott jeleníteni. Sőt, mindezt - amennyire én észrevettem - egészen nagy történelmi hűséggel. A főszereplő eltűnése is nagyon jól meg volt oldva, nem volt semmi felesleges mágikus blabla az okokról, egyszerűen megtörtént a dolog és kész. A regény végén nagyon ügyesen nyitva hagyta kérdést, hogy vajon ez "visszafelé" is lehetséges-e.
A karakterekkel is nagyon ügyesen bánt Diana Gabaldon, a főszereplő - hála az égnek - nem egy tipikus "picsogó" nő. Jamie meg hát egyszerűen Jamie. :) Igazán az egész regény kettejük története, nem kevés izgalommal fűszerezve. Kíváncsi vagyok, hogy ezt még három könyvön át hogy tudta az írónő kitölteni tartalommal.
Ez a regény egyszerűen briliáns, minden a helyén van. Izgalmas a történet, imádtam a szereplőket. Sürgősen be kell szereznem a folytatásokat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése