2017. szeptember 8., péntek

Nicola Yoon: Minden, minden

Gabo, Budapest, 2017. 336. oldal

Nagyon ​ritka, de nagyon híres betegségben szenvedek. Gyakorlatilag az egész világra allergiás vagyok. Sosem lépek ki a házból. Már tizenhét éve. Csak anyu és az ápolónőm, Carla van itt velem. 
Aztán egy napon egy költöztető cég teherautója áll meg a szomszéd ház előtt. Kinézek az ablakomon, és akkor meglátom őt. Magas, vékony, és csak feketét visel – fekete a pólója, a nadrágja, az edzőcipője, sőt még a kötött sapkája is, ami alól egyáltalán nem lóg ki a haja. Észreveszi, hogy őt figyelem, és megakad rajtam a tekintete. Csak nézzük egymást. Olly a neve. 
Lehet, hogy nem lehet megjósolni a jövőt, de azért ezt-azt mégis meg lehet. Például nagyjából biztos vagyok benne, hogy bele fogok szeretni Ollyba. És szinte biztos, hogy annak katasztrófa lesz a vége.

Nicola Yoon Jamaicán és Brooklynban, Long Islanden nőtt fel. Jelenleg Los Angelesben, Kaliforniában él a férjével, a kötet illusztrátorával, és a lányával, akiket őrülten szeret. A Minden, minden az első regénye. 
David Yoon író és designer. Feleségével, Nicola Yoonnal Los Angelesben, Kaliforniában él. Történetekről beszélgetnek, és felolvasnak hároméves lányuknak, Pennynek. David illusztrálta a Minden, mindent.


Erre a könyvre a Book of Hails youtube csatornán bukkantam rá. Hails annyira lelkes volt a történettel kapcsolatosan, hogy rögtön kíváncsi lettem rá. Még úgy is, hogy a regénynek - életkoromnál fogva - nem igazán én vagyok a célközönsége.
A könyvet ismét az egyik ismerősömtől "csakliztam el", így minőségi dolgokat nem is írkálok. Viszont ez azon kevés esetek egyike, amikor a filmes borító jobban tetszik az eredetinél. A kék nagyon semmilyen lett, pedig alapvetően imádom magát a színt.
Olvasás során ismét rájöttem, hogy ez a regény tényleg nem az én korosztályomnak íródott már, de ennek ellenére nagyon élveztem. Nagyon klönleges történetet sikerült az írónőnek összehozni. Az egész könyv rövidke fejezetekből áll, de nem csak egyszerű szövegből, hanem különféle rajzokból, ábrákból, amit a főszereplő lány rajzol az egyes eseményekkel, őt ért érzelmi hatásokkal kapcsolatban. Belefűzött még az írónő chatbeszélgetéseket, e-mail váltásokat is. Szerintem ezek csak még érdekesebbé tették az egész regényt, hatalmas húzás volt ilyeneket alkalmazni.
A történetet Madeline meséli, aki nem egy átlagos lány. Egy ritka betegségben, SCID-ben szenved, gyakorlatilag mindenre allergiás, így az eddigi életét a ház négy fala között töltötte. Két emberrel, az édesanyjával és az ápolőnőjével, Carlával érintkezik csak "testközelből". Külső szemlélőként még belegondolni is rossz, mi lenne ha nem tudnék sehova menni. Ennek ellenére főszereplőnk nagyon is otpimista, nem éli meg csapásként a betegségét. Egészen addig, amíg Olly, a szomszéd srác be nem kerül a képbe. Na ő szerintem tipikusan az a fiú, akit az ember annyi idősen elképzel magának. :)
A történetről sok minden nem is akarok írni, én sem szeretem, ha "lelövik a poént". De van egy pont, ahol ledöbbentem. Nem számítottam ettől a regénytől hasonlóra. Azt hittem egy tipikus "tini-szenvedés" lesz, de óriásit tévedtem. Minden esetre legyen annyi elég, hogy csodáltam Madeline lelkierejét. én lehet tetlegességre is vetemedtem volna, ha megtudom az igazságot.. 
Még mielőtt kifelejtem, ismét egy olyan könyv, ami tele van irodalmi utalásokkal. Nekem ezek a gyengéim. Van már várólistám a regényekben említett könyvekből. :)
Annyi problémám akadt a könyvvel, hogy szerintem kicsit kidolgozatlan. Gondolok itt elsősorban a főszereplők családi háttéerére. Nagyjából fel van vázolva és ennyi. Madeline betegségéről sem tudunk meg semmit jóformán, a SCID csak úgy van a történetben. A másik, hogy a szívizomgyulladás, ami később jön elő a sztoriban, az egy nagyon súlyos betegség. Nem pedig  három napos kezelés, ahogy itt le van írva. A másik még, hogy a "nagy fordulat" kapcsán nem csak terápia lett volna, hanem súlyos jogi következmények. Ha ezekre jobban odafigyel az írónő, akkor jóval hitelesebb lett volna a könyv.
Összességében  egy nagyont ötletes, szórakoztató könyvről van szó. A szöveg felosztása és a felosztás stílusa engem nagyon megfogott. Kedveltem a főszereplőket is. Viszont az írónó kicsit jobban utána nézhetett volna a háttérinformációknak. 

0 hozzászólás:

Megjegyzés küldése