2017. november 12., vasárnap

# könyvek # történelmi romantikus

Sarah MacLean: A csábítás kilenc szabálya (1.)

Kiadó: Könyvmolyképző, 2015
Oldalszám: 494 
Fordító: Hetesy Szilvia


Mindenki ​ismeri a szabályt, hogy egy tisztességes fiatal lady nem lopózik be egy rossz hírű márki otthonába, szenvedélyes csókot követelve tőle. Ám Lady Calpurnia Hartwell minden szabályt megszeg, hogy meghódítsa ezt a nőcsábászt…Egy igazi lady nem szivarozik, a lovat nem férfi módra üli meg, nem foglalkozik vívással és nem is párbajozik. Ezenkívül nem lő pisztollyal és nem kártyázik férfiklubban. Lady Calpurnia Hartwell mindig betartotta ezeket a szabályokat, de végül is mi értelme volt ennek? Még mindig nincs férjnél, és enyhén szólva elégedetlen a helyzetével. De most megfogadta, hogy végre élvezni fogja az életet! De ahhoz például, hogy végigtáncoljon egy bált vagy szenvedélyesen csókolózzon, kellene egy megfelelő partner is. Egy olyan férfi, aki mindent tud a szabályszegésről. Például az elbűvölően vonzó Gabriel St. John Ralston márki, akinek épp olyan rossz a híre, mint amilyen bűnös a mosolya. Ha Lady Calpurnia nem vigyáz, akkor éppen a legfontosabb szabályt fogja megszegni: akik az élvezeteket keresik, azoknak soha nem szabad reménytelen szerelemre lobbanniuk…„Hiteles, életszagú, szerethető karakterek. Jó érzés olyan hősnőről olvasni, aki épp olyan tökéletlen, mint bármelyikünk.” – Jennifer
Régen - tizenévesen - rengeteg történelmi romantikus regényt olvastam. Kedvem támadt újra belemerülni a műfajba. Már több embernél láttam A csábítás kilenc szabályát, és egész jó értékeléseket kapott. A borító szerintem nagyon szép lett, így egyúttal figyelemfelkeltő is. Illik a regényhez, illetve annak a témájához szintén.
A könyv szerkezete egyszerű, van egy rövid előhang, utána pedig egészen rövid fejezetekben követhetjük nyomon az eseményeket. Az előhang alapján kezdtem kétségbe esni, hogy megint egy "tinikről" szóló regényt fogtam ki, de gyorsan ráébredtem, hogy nem így van. A "valódi" cselekmény tíz évvel később játszódik.
Azt kell írjam, hogy végre egy történet, amitől azt kaptam, amit vártam. A XIX. századi Angliában járunk, ahol a nőknek annyi etikai szabályt kellett betartani, hogy az már vicces. Már az is kompromittáló volt, ha rosszkor, rossz helyen beszélgetett egy férfival. Nem is kellett, hogy bármi történjen köztük. Ebben a közegben játszódik az egész regény. 
Nagy meglepetésekre nem kell számítani, de nekem nagyon izgalmas volt, hogy jut el a történet A-ból B pontba. Gondolom nagy titkot nem árulok el, hogy sejthető a végkifejlet, de szerintem rendkívül szórakoztató regény
A karaktereket egytől egyig megkedveltem. A hősnő, Calpurnia már 28 éves, vénlánynak számít. Külön tetszett, hogy az írónő nem a "tökéletes szépséget" állította a középpontba - aki ennek ellenére senkinek sem kell -, hanem egy teljesen hétköznapi nőt, aki eddig nem talált partnerre. Szóval Calpurnia megunja a szabályokat, "neki már úgyis mindegy" alapon összeállít egy listát, amit szeretne véghezvinni. Pl.: kártyázni egy férfiklubban, vívni....stb. Sarah MacLean-nak sikerült egy aranyosan naiv, de nem ostoba karaktert megalkotni. Ez mostanában sokaknak nem jön össze.
A férfi szereplőt, Ralston márkit sem próbálta a történet szerzetesnek beállítani szerencsére, és messze áll a tökéletes férfi eszményképétől. London egyik nagy nőcsábásza, de nagyobb a híre a dolognak, mint a valóságalapja. Segít Calpurniának kipipálni a tételeket a listán, a nő pedig a márki húgának beilleszkedni a társaságba. 
Nagyon érdekes volt ez a "felállás" a könyvben, élveztem a történetet. Jókat "derültem" közben. Végre nem kellett lelkisérült, hisztériás és "túl macho" főhősöktől tartani. Azt már megfigyeltem, hogy a könyvnek van még folytatása, de már mások a főszereplők. A közeljövőben neki is fogok állni. Bátran ajánlom mindenkinek, aki kedveli a hamisítatlan romantikus sztorikat! 

Vhrai (Libellum)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Follow Us @soratemplates