Oldalszám: 494
Fordító: Hetesy Szilvia
Mindenki ismeri a szabályt, hogy egy tisztességes fiatal lady nem lopózik be egy rossz hírű márki otthonába, szenvedélyes csókot követelve tőle. Ám Lady Calpurnia Hartwell minden szabályt megszeg, hogy meghódítsa ezt a nőcsábászt…Egy igazi lady nem szivarozik, a lovat nem férfi módra üli meg, nem foglalkozik vívással és nem is párbajozik. Ezenkívül nem lő pisztollyal és nem kártyázik férfiklubban. Lady Calpurnia Hartwell mindig betartotta ezeket a szabályokat, de végül is mi értelme volt ennek? Még mindig nincs férjnél, és enyhén szólva elégedetlen a helyzetével. De most megfogadta, hogy végre élvezni fogja az életet! De ahhoz például, hogy végigtáncoljon egy bált vagy szenvedélyesen csókolózzon, kellene egy megfelelő partner is. Egy olyan férfi, aki mindent tud a szabályszegésről. Például az elbűvölően vonzó Gabriel St. John Ralston márki, akinek épp olyan rossz a híre, mint amilyen bűnös a mosolya. Ha Lady Calpurnia nem vigyáz, akkor éppen a legfontosabb szabályt fogja megszegni: akik az élvezeteket keresik, azoknak soha nem szabad reménytelen szerelemre lobbanniuk…„Hiteles, életszagú, szerethető karakterek. Jó érzés olyan hősnőről olvasni, aki épp olyan tökéletlen, mint bármelyikünk.” – Jennifer
Régen - tizenévesen - rengeteg történelmi romantikus regényt olvastam. Kedvem támadt újra belemerülni a műfajba. Már több embernél láttam A csábítás kilenc szabályát, és egész jó értékeléseket kapott. A borító szerintem nagyon szép lett, így egyúttal figyelemfelkeltő is. Illik a regényhez, illetve annak a témájához szintén.
Azt kell írjam, hogy végre egy történet, amitől azt kaptam, amit vártam. A XIX. századi Angliában járunk, ahol a nőknek annyi etikai szabályt kellett betartani, hogy az már vicces. Már az is kompromittáló volt, ha rosszkor, rossz helyen beszélgetett egy férfival. Nem is kellett, hogy bármi történjen köztük. Ebben a közegben játszódik az egész regény.
Nagy meglepetésekre nem kell számítani, de nekem nagyon izgalmas volt, hogy jut el a történet A-ból B pontba. Gondolom nagy titkot nem árulok el, hogy sejthető a végkifejlet, de szerintem rendkívül szórakoztató regény!
A karaktereket egytől egyig megkedveltem. A hősnő, Calpurnia már 28 éves, vénlánynak számít. Külön tetszett, hogy az írónő nem a "tökéletes szépséget" állította a középpontba - aki ennek ellenére senkinek sem kell -, hanem egy teljesen hétköznapi nőt, aki eddig nem talált partnerre. Szóval Calpurnia megunja a szabályokat, "neki már úgyis mindegy" alapon összeállít egy listát, amit szeretne véghezvinni. Pl.: kártyázni egy férfiklubban, vívni....stb. Sarah MacLean-nak sikerült egy aranyosan naiv, de nem ostoba karaktert megalkotni. Ez mostanában sokaknak nem jön össze.
A férfi szereplőt, Ralston márkit sem próbálta a történet szerzetesnek beállítani szerencsére, és messze áll a tökéletes férfi eszményképétől. London egyik nagy nőcsábásza, de nagyobb a híre a dolognak, mint a valóságalapja. Segít Calpurniának kipipálni a tételeket a listán, a nő pedig a márki húgának beilleszkedni a társaságba.
Nagyon érdekes volt ez a "felállás" a könyvben, élveztem a történetet. Jókat "derültem" közben. Végre nem kellett lelkisérült, hisztériás és "túl macho" főhősöktől tartani. Azt már megfigyeltem, hogy a könyvnek van még folytatása, de már mások a főszereplők. A közeljövőben neki is fogok állni. Bátran ajánlom mindenkinek, aki kedveli a hamisítatlan romantikus sztorikat!
Vhrai (Libellum)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése